2009. február 10., kedd

A kávé

Gergőci hatalmas konspirációs tevékenységének köszönhetően ma itthon maradt, nem sikerült eljutni az oviba. Már megint. Ez a jelenség az utóbbi időben hetente előfordul....

A szoba már csatatér, mindenhol játékok hevernek, de az ebéden sikeresen túljutottunk, és a jól megérdemelt kávémat kortyolgatom a gépem előtt, olvasgatva az időközben befutott melós leveleket.

Egyszer csak azt hallom---Anya, most ne igyál kávét! ---vajon mi a szösz lehet, de ez csak valahol nagyon mélyen fogalmazódott meg bennem, az aktiválandó kártyákat olvasva amikre kérelem jött-...

---Anya most ne igyál--figyelj, anyaaaaa---
Viszont egyre hangosabb a kérés, monoton ismétlődése erősödik, így eljutott az idegsejtek útján végre az elvégzendő feladatok memória-területére - fejemet hát hátrafordítottam.

A kis csibész ott állt az ágyon, talpig vigyorban, és egy kispárnával a kezében.

Azért tök rendes hogy szólt előre.
.

2009. február 6., péntek

LányBrúnó

.
Gergikém hazakerülve az oviból sürgős ápolásra szorult, fájt a fülebotja, amit beütött az ovodai mászókába.
Nagy örömömre szogált a helyzet, mindig jó kicsit simizni a buksit, miközben csimpaszkodnak a kis karok.

Közben hallgatom a csacsogást, a szörnyenfontos mondanivalókról, melyeket időnként elég nehéz kibogozni, így mára kialakult egy transzban lévő igen...igen....persze Gergi.....az úgy jó, igen..... zsolozsmázás.

A mai zsolozmázás azonban megakadt, amikor Gergő oda érkezett hogy hozzam már a LányBrúnót.

Hogya? Mija?

Szóval Gergőc korábban már benyújtotta az igényét egy lánytesóra, és most emlékeztetett rá. Már a neve is megvan, LányBrúnó.

Azért szerintem van olyan jó név mint a Pilis.
.

2009. február 3., kedd

Gergőc varázslata

.

Falatozzuk délben a jól megérdemelt spagettinket, anya és Gergőc, Gergőc és anya.
Egyszercsak Gergőc megszólal: és mikor jön a szerelő bácsi?
Hát mondom nem tudom, nemsokára, most még biztos dolga van.
És milyen az alakja a szerelő bácsinak?
Ok, ezt a falatot még biztonsággal lenyeltem, - határozottan válaszoltam - hát olyan bácsi alakú lesz szerintem, tudod, amilyenek a bácsik.
(nem volt nagy fantáziám)

Gergőc érdeklődve néz - és milyen lesz a a a a
a lehellete, kék színű? -
Itt most már egy kicsit küszködtem a falattal, de remegő hang nélkül meg tudtam kérdezni, - hát ezt most nem tudom, az jó ha kék a lehellete?
Igen! - jött a vidám válasz, na gondoltam ennek most a végére járok.
- És nekem milyen színű a lehelletem?
- Hát szürke! - válaszolta Gergőc, én meg egy kicsit csüggedt lettem, reméltem hogy valami piros, vagy élénk színt mond...
- És apának milyen? - láttam hogy a kis szemei felfelé néznek, szóval tényleg az emlékek között kutatott - Hát neki is szürke! - vágta rá.
No gondoltam, vagyunk még páran, ennyinél már nem állunk meg hát megkérdeztem - És neked milyen? - Hát piros!
Szuper, legalább valami változatoság - gondoltam én, aztán hamar kiderült az is, hogy nekem is piros középen, csak a szélén, a fejem mellett, na ott már szürke.
Ezután az is kiderült, hogy az Alízka, őneki kék, de azért a szája körül mindenkinek piros azért.

Summázva a beszélgetést, még mindig nem tudom miről is beszélgettünk konkrétan, de nem volt egy unalmas ebéd :D

Ja a képen teljesen önerőből jutott ebbe az állapotba, én itt is csak a végeredményt fotóztam. Mivel levitálni biztosan tud, különben hogy jutott volna fel arra a kis peremre, akkor hőérzékelős szeme is lehet. Igen, ez a magyarázat biztosan.
.