2009. február 10., kedd

A kávé

Gergőci hatalmas konspirációs tevékenységének köszönhetően ma itthon maradt, nem sikerült eljutni az oviba. Már megint. Ez a jelenség az utóbbi időben hetente előfordul....

A szoba már csatatér, mindenhol játékok hevernek, de az ebéden sikeresen túljutottunk, és a jól megérdemelt kávémat kortyolgatom a gépem előtt, olvasgatva az időközben befutott melós leveleket.

Egyszer csak azt hallom---Anya, most ne igyál kávét! ---vajon mi a szösz lehet, de ez csak valahol nagyon mélyen fogalmazódott meg bennem, az aktiválandó kártyákat olvasva amikre kérelem jött-...

---Anya most ne igyál--figyelj, anyaaaaa---
Viszont egyre hangosabb a kérés, monoton ismétlődése erősödik, így eljutott az idegsejtek útján végre az elvégzendő feladatok memória-területére - fejemet hát hátrafordítottam.

A kis csibész ott állt az ágyon, talpig vigyorban, és egy kispárnával a kezében.

Azért tök rendes hogy szólt előre.
.

Nincsenek megjegyzések: