2009. május 7., csütörtök

Perecet de izibe

.
Gergőcikém kitalálta hazafelé menet az oviból, hogy ő perecet akar enni.
Hájjájáj honnanvegyek perecet, már nem akarok a boltba menni, elég volt délelőtt, megkülönbenis. Lehet hogy nincs is, lekvár meg kakaó biztos van azt láttam délelőtt, ilyeneket kapni Gergőcikém, de lehet hogy a perec már elfogyott.

Megpróbáltam a feledésre bízni a dolgot, naná hogy nem jött be a számításom. Egy tányér rizseshússal később ismét felmerült a nagy kérdés, anya miért nem adsz perecet?

jihhííííííííí nanáhogyperecet.

Akkor elő a szakácskönyvet, hogyanis miértis? Kiderült hogy kelttésztás. Fejvakarás. Francsedagaszt. Gegőcike holnap jó lesz? Nanáhogynem.
A hozzávalók:
30 dkg liszt, kevés só - perszehogysokattettem bele
10 dkg vaj, 20 gr élesztő, tej.
1 tojás
3 gyerek a formázáshoz.
A lisztet elkevertem a szárított élesztővel, a recept egyébként azt mondja hogy futtassuk fel egy kevés tejben, de ezt én elegáncsosan átugrottam. Tettem az élesztős lisztbe bazsalikomot is, ez elhagyható simán, nem tradicionális, és elég fura lett :D
A lisztet miután összeházasítottam az élesztővel és a bazsalikommal, meglocsoltam az olvasztott vajjal, és annyi tejet adagoltam hozzá hogy keményebb tésztát kaptam. A recept úgy írta hogy metélttészta szerű legyen, de én még sosenem csináltam olyat, csak emlékeim élnek amikor a nagyikám csinálta. Szóval mindenki kedve szerint.
Ezután jött a nagy formázás. Néhány darabot kimentettem hogy perec formája legyen, de sikerült csinálni lufit, gyűrűt, kiflit, párnát, szívet, kígyót, focilabdát és még egy mozdonyt is.

Ha ezzel megvagyunk, a tojás sárgájával megkenjük az alkotások tetejét. Most jöhet a trükk, amit úgy imádunk a perecben, az a jó kis fehér sós izé rajta, amit rögtön lerágunk ha hozzájutunk.

Úgy kell csinálni hogy a tojásfehérjét felverjük nem túl keményre, majd elkeverjük egy kávéskanál sóval, 2 kávéskanál liszttel, 2 kávéskanál vízzel. Ezzel a masszával locsoljuk meg a perec-szerűségeket.
Hagyjuk megkelni a sütőpapíros tepsinkben, majd hirtelen zutty be a sütőbe. (én ezzel sem vártam sokat)

Ha időközben az Emberünk hazakeveredik, sűrű szempillarezgéssel kell ránézni, elfelejti hogy miért nem tud leülni enni a konyhaasztalhoz.
.

Nincsenek megjegyzések: