2009. június 30., kedd

Töltött Dinnye

.
Ma este dinnyéket töltöttünk a dinnyékbe.
A hozzávalók szörnyen elfoglaltak voltak, csak este 9-kor kerültek elő a strandról. Így ez a recept csak ilyen későn került megvalósításra, de szerintem bármely napszakban működik, elrontani nem lehet.
.

.

A kalóz.

.
Ma arra eszméltem egy rövid körút után a hajómon, hogy rendszeres és kiterjedt rendetlenség ütötte fel a fejét.
Gondoltam megkérdezem Mr Gibbs-t ha lejön a tatról, hogy miért, kérdem én miért uram?

A válasza csak ennyi volt:
.


.
Majd kicsit később: kérek szendvicset anya!
Így a mai napom suvickolással telik.
De suvickolni ráérek....
(lehet hogy túl sok mesefilmet nézek?)
.

2009. június 21., vasárnap

Apák napjára

.


.
Megtartottuk az apák napját, bevallom nagyobb ellenállásra számítottam az alfa hímtől, hogy ugyan már, ilyen nincs is, meg effélék. A végén csak annyit mondott hogy úgy tudta Ivó napján van eme jeles nap, de láthatólag beletörődött hogy kap jégkrémtortát, némi napernyőt, egy doboz bonbont, és lehetőséget hogy tüzet rakjon az esti szalonnasütéshez. A napernyőnek valamivel jobban örült amikor elmondtam hogy Gergőc inkább homokozó-szettet akart neki venni amikor nézelődtünk, vagy vizipisztoly volt még a befutó.

Egész jól sikerült a mai nap :) Vennem kell egy jövő évi naptárt már most, és bejelölnöm jövőre is ezt a napot hogy el ne felejtsem, láthatólag jól esett az Emberemnek.
.

.


.
A végén a csemetém előadta a gergőc vs csalán podukciót, egyik kezében Arthur király kardjával a másikban jobb híján egy fanyárssal. Teljesen igaza van, gyermekkoromban nekünk is a csalán volt a potenciális ellenség. Sokat gondolkodtunk hogy miért nem lehet csak árvacsalán, miért van az a csípős fajta is?
.


.
De a harcból úgy látszik nem elég, a hímek letelepedve a tévé elé egy-egy kupac jégkrémmel, épp óbégatnak a Rocky filmet nézve, üsd már ki, üsd!!!!

Én meg csak merengek egy délutáni filmen, Franciaországba akarok költözni. Provance, napsütés, szőlővel befuttatott verandára vágyom, egy pohár borra és egy jó könyvre, csendre, nyugalomra.
Mint a mai nap. Boldog apák napját minden apának!
.

2009. június 20., szombat

Nyergelj, Fordulj.

.
Pár hete temettük el a nagynénémet, aki fiatalon, 45 évesen halt meg. Nem volt beteg, semi jele nem volt hogy ez megtöténhet, eléggé megrázott. Élete tört volt, csalódás a fiatalkori nagy szerelemben, utánna csak bolyongás az élet útvesztőjében, bár lehet hogy ezt csak én látom így, kívülállóként.
Csalódottan álltam a sírjánál, összeszorított kézzel vajon tényleg így akarta? Akkor ott megfogadtam hogy én ezt nem hagyom hogy velem is megtörténjen, vannak álmaim, nem szabad hagyni hogy a mindennapokban eltűnjenek. Egy nagy pofont érdemlek azért amerre épp haladok, én nem ezt terveztem.
.
A múlt héten ismét elvesztettünk valakit, akit nagyra értékeltem. 46 éves volt csak az unokatestvérem, ma volt a temetése, de én nem bírtam elmenni. Nem akartam látni a gyerekei és férje, anyja fájdalmát, akiket itthagyott. Gombóc van a torkomban, ahogy rágondolok. Az ő élete tartalmas volt, épp ezért fáj nagyon a veszteség, biztosan akart még tenni, lett volna még mondanivalója a szeretteinek. Nem kellett volna ennek így történnie.
.
5 év eltelt már amióta letettem a ceruzát, és nem csináltam semmit. Napok óta rugdosom magam hogy előkeressem végre a rajzeszközeimet, de ma odaléptem a nyakamra.
Nem kevés matatásba került mire megtaláltam az akvarell cuccaim, de örömömre a linometsző készletem is meglett. A festékhenger, és a pasztell kréta is egy helyre került, így minden egyben van.
.
Ma rajzoltunk egy maratonit, csatlakoztak a gyerkőcök is, végül a mesefigurát félretéve csináltam egy kis portrét Alízkáról. Nagy hősiesen ideteszem, pedig a nyakrészt nagyon elrontottam meg látom a többi hibát is, de legalább látható lesz majd a következő képeknél a javulás.
.

.

2009. június 18., csütörtök

Sajtos pizsamában

.

.
Ma korán reggel, 10 órakkor kivánszorogtam az ágyból és elcsíptem ahogy Gergőc talpig pizsamában csinált nekem sajtosrudat reggelire.
Finom lett.
400 ft-ból kijött 11 db, ami sokszorosa lett volna ha a boltban szerezzük be. Tök okos a fiam :)
Legközelebb is veszünk mirelit levelestésztát meg füstölt sajtot.
Éljen a nyár, nem kell időre menni az oviba, és ha elalszunk mert előző este 10-ig hordtuk a nyomi szórólapokat, az sem baj.
.


.

2009. június 8., hétfő

Szülinap

.

.
Vasárnap megtartottuk Gergőc szülinapját, jól sikerült, pedig mindent megtettünk hogy elbaltázzuk :)

Délelőtt "elrohantunk" az alfa hímmel ajándékot venni, Gergőc kinézett egy távirányítós bazi nagy pókot, hát gondoltuk miért is ne riogassuk itt a népet.Máskor persze az Ember rágja a fülemet hogy 6-kor felkelünk, és menjünkmáraboltba, és miértnemöltözöl?
Most meg fél tízkor amikor heves szemöldökráncolással megkérdeztem hogy mikor indulunk, még kiment egy kávét csinálni magának, és letelepedve az ágyra a tévé elé, nyögdécselte hogy -mindjárt, mindjárt, olyan fáradt vagyok -

Végül sikerült elindulni, de sajnos a boltban kiderült hogy a galád vásárlójelöltek kibontották a pókot ellenőrizni, mert furán lötyögött a dobozban. Világossá vált hogy a még galádabb vásárlók ezt már egyszer megvették, majd miután eltörték a pók lábait amit celluxal visszaragasztottak, visszacsempészték a boltba és hazavittek egy épet helyette.
Továbbá kiderült hogy nincs több a raktáron, görkorcsolya sincs, meg űrdongó-transzformer, és a hotweels tekergős autókilövő pályák piszok drágák.

Emberem kitalálta hogy akkor nézzünk át a másik nagy áruházba, hátha ott ráakadunk valami megfelelőbbre. Ekkor már fél tizenkettő környékén jártunk, és hangyányit ingerült lettem, (ekkor nekem már nem is tűnt olyan drágának az az autókilövő pálya) mivel még el kellett takarítani apu tegnapi szülinapi romképződését, ebéd sehol sincs, és még ajándék sem.

Egy feltétellel beleegyeztem, hogy átnézzünk máshova, ha egyből a játékosztályra megyünk, semmi szerszámnézegetés, meg csavar, és a köszörűket sem! És egy fél óra alatt eldöntjük melyik játék legyen a kiválasztott.
A terv majdnem sikerült, és egy óra múlva indultunk is haza. Ahogy egyre közelebb értünk a házhoz egyre jobban belesüllyedtem az autó ülésébe, alig láttam ki a szélvédőn vezetés közben, és úrrálett rajtam a rettegés hogy a csemeténk jól fenéken billent minket. Derengett a felismerés, hogy inkább magunknak vásároltunk...

Vettünk ugyanis egy sátrat, egy hálózsákot, igaz a távcsövet inkább otthagytuk, de vettünk még egy tollasütőt, és egy kosárlabdát, mert arra azért még emlékeztem a csábító leárazott sátorkupac turkálása közben, hogy Gergőc egyszer mondta hogy labdában az a menő...
Ráadásul még az eső is esik reggel óta, ki sem tudja próbálni a sátrat, nyafizni fog hogy mért nem állíthatja fel, csak nézegetheti?

Sikerült az Embert is teljesen elbizonytalanítani és már ő is rettegve állt neki hogy segítsen, miközben ő takarította a konyhát, én megcsináltam a tortát és az ebédet.
Megegyeztünk ha a csemete nagyon leszid minket hogy MIAFENÉKEZEK, akkor megígérjük neki hogy mindenképp szerzünk egy görkorcsolyát. Vagy azt a frankó focikaput, a labdával. És még egy palánkot is a kosárlabdához.

Kellőképp megnyugodva nyélbe ütöttük a szülinapot, a végén minden jóra fordult mint a mesében. Azóta a gyerkőcök ott tombolnak benn a szobában felállított sátorban, csak egy kívánsága lett Gergőcnek, hogy igazán szerezzünk egy lámpát is a bungallójába.
.

2009. június 1., hétfő

Almás kifli

.
Mivel én megfogadtam hogy soha többé nem csinálok semmi finomat amióta a kukát látogatta meg a joghurttortám mérgemben, (mert az életem értelme felbosszantott), ma nem volt mese, Gergőcnek kiadtam a parancsot hogy azonnal csináljon olyan finom dán vajaskiflit, amit Limaránál láttam recept és csőbehúzós kép formában.
Gergőc rá is állt az ügy érdekében:
.
.
Bizony sikerült neki finomat kreálnia, de eper helyett alma került bele tölteléknek, fahéjjal, cukorral és citromlével nagyon jól sikerült. Az eltűnési ideje kb 10 perc volt.
Csak a sütőpapír maradt, amire karamellizálódott a cukor ami szokás szerint kifolyt a szerkezeti elemekből.
.

.