2009. június 8., hétfő

Szülinap

.

.
Vasárnap megtartottuk Gergőc szülinapját, jól sikerült, pedig mindent megtettünk hogy elbaltázzuk :)

Délelőtt "elrohantunk" az alfa hímmel ajándékot venni, Gergőc kinézett egy távirányítós bazi nagy pókot, hát gondoltuk miért is ne riogassuk itt a népet.Máskor persze az Ember rágja a fülemet hogy 6-kor felkelünk, és menjünkmáraboltba, és miértnemöltözöl?
Most meg fél tízkor amikor heves szemöldökráncolással megkérdeztem hogy mikor indulunk, még kiment egy kávét csinálni magának, és letelepedve az ágyra a tévé elé, nyögdécselte hogy -mindjárt, mindjárt, olyan fáradt vagyok -

Végül sikerült elindulni, de sajnos a boltban kiderült hogy a galád vásárlójelöltek kibontották a pókot ellenőrizni, mert furán lötyögött a dobozban. Világossá vált hogy a még galádabb vásárlók ezt már egyszer megvették, majd miután eltörték a pók lábait amit celluxal visszaragasztottak, visszacsempészték a boltba és hazavittek egy épet helyette.
Továbbá kiderült hogy nincs több a raktáron, görkorcsolya sincs, meg űrdongó-transzformer, és a hotweels tekergős autókilövő pályák piszok drágák.

Emberem kitalálta hogy akkor nézzünk át a másik nagy áruházba, hátha ott ráakadunk valami megfelelőbbre. Ekkor már fél tizenkettő környékén jártunk, és hangyányit ingerült lettem, (ekkor nekem már nem is tűnt olyan drágának az az autókilövő pálya) mivel még el kellett takarítani apu tegnapi szülinapi romképződését, ebéd sehol sincs, és még ajándék sem.

Egy feltétellel beleegyeztem, hogy átnézzünk máshova, ha egyből a játékosztályra megyünk, semmi szerszámnézegetés, meg csavar, és a köszörűket sem! És egy fél óra alatt eldöntjük melyik játék legyen a kiválasztott.
A terv majdnem sikerült, és egy óra múlva indultunk is haza. Ahogy egyre közelebb értünk a házhoz egyre jobban belesüllyedtem az autó ülésébe, alig láttam ki a szélvédőn vezetés közben, és úrrálett rajtam a rettegés hogy a csemeténk jól fenéken billent minket. Derengett a felismerés, hogy inkább magunknak vásároltunk...

Vettünk ugyanis egy sátrat, egy hálózsákot, igaz a távcsövet inkább otthagytuk, de vettünk még egy tollasütőt, és egy kosárlabdát, mert arra azért még emlékeztem a csábító leárazott sátorkupac turkálása közben, hogy Gergőc egyszer mondta hogy labdában az a menő...
Ráadásul még az eső is esik reggel óta, ki sem tudja próbálni a sátrat, nyafizni fog hogy mért nem állíthatja fel, csak nézegetheti?

Sikerült az Embert is teljesen elbizonytalanítani és már ő is rettegve állt neki hogy segítsen, miközben ő takarította a konyhát, én megcsináltam a tortát és az ebédet.
Megegyeztünk ha a csemete nagyon leszid minket hogy MIAFENÉKEZEK, akkor megígérjük neki hogy mindenképp szerzünk egy görkorcsolyát. Vagy azt a frankó focikaput, a labdával. És még egy palánkot is a kosárlabdához.

Kellőképp megnyugodva nyélbe ütöttük a szülinapot, a végén minden jóra fordult mint a mesében. Azóta a gyerkőcök ott tombolnak benn a szobában felállított sátorban, csak egy kívánsága lett Gergőcnek, hogy igazán szerezzünk egy lámpát is a bungallójába.
.

1 megjegyzés:

Lidércke írta...

Isten éltesse sokáig! :))
Most már értem, miért láttalak ritkán az elmúlt napokban.