2009. november 15., vasárnap

A nagy Hohoho horgász

.
Ezt nagyon bírom :D
.

.

2009. november 14., szombat

Megmacskásodtunk

.
Már egy ideje van egy dorombolónk, Gergőci nagy örömére. Pár hétig nyaggatott hogy neki kellene egy macsek, de persze senki nem gyanakodott hogy esetleg én ezt valóra is váltom.
Valamelyik nap azonban egy cicó kiválasztott engem a kisboltnál, felmászott rám és el is dőlt a kérdés ezzel.
Régen volt már macskám, az Emberem is macska mentesnek ismert meg, így hát nem kicsit tartottam tőle hogy miként sül el a dolog. Szerencsére Gergőcnek elég nagy a marka ahhoz hogy az apja beleférjen :)
.


.
A cicc maradt, apu próbálkozásai ellenére, mert mindig nyitva hagyta a folyosó hátsó ajtaját, hátha jobban körülnéz és elfelejt visszajönni.
Időnként persze le kell állítani a gyermek-anyagot hogy hagyják élni szegényt, de ennek ellenére beilleszkedett hozzánk a kis zsivány. Belemászik és szívbaj nélkül kifosztja a kutyás edényt, cserébe a pulink benyomja a folyosó ajtót és felfalja amit a macska nem eszik meg, megszimatolja a kelesztőgépet ha beüzemelem valami süti-gyártására, Gergőccel tévézik, és ígéretes pózokat kezd pedzegetni a hülye alvások terén. Lesz ebből valami úgy látom.
.
.
A név viszont még mindig probléma. Javaslatom hogy legyen Cézár, csak egy darabig élt, felmerült még a Cirmi, Tigris, a legújabb amire felszisszentem, a Bandi volt.
Amikor a Tigris nevet próbálgattuk, akkor eltűnt. Nagyon fájt, nem is gondoltam hogy ennyire belopja magát közénk, és nem tudtam hogy mondjam meg Gergőcinek amikor megkérdezi hogy hol van a cicó? Amikor sor került a nagy beszélgetésre erről, nem is tudtam biztatni semmivel. Azt tudtam hogy soha többé nem engedem hogy legyen macskánk, nagyon rossz látni a szomorúságát.
.

.
Másnap reggel az ember nagy vigyorogva jött be reggel, és a kis nyavajás ott szökdécselt a nyomában, felugrott a csipás fejünkhöz és egyikünktől a másikunkig ment begyűjteni a simi adagot. Nem tudom merre járhatott 3 napig, mert nem volt éhes, pedig a kedvencét csináltam neki, kolbászos rántottát. Igen, igen, időnként főzök a macskára :)
Jó alany egyébként, amikor idekerült, szépen kitapasztaltam vele hogy mi az amit jobb ha elkerülünk. Megette pl a kolbászt a rántottából, de ha parizerrel csinálom, akkor nagy duzzogva eltűnik a rántotta, a parizer marad.
Senkinek nem ajánlom továbbá a fő gasztronómusunk javaslatára az olasz, soproni, gépsonka próbálkozást, de jöhet a kolbász és a különböző főtt húsok.
A tejet is tegyem ahova akarom, viszont megeszi a fokhagymás szalonnát....
Mondjuk van barátom akinek a macskája a gyümit is megeszi. Ezen még dolgoznunk kell :)
.

V-betű az égen

.
.
Ma meghallottam a libák gágogását ahogy elhúztak a házunk felett. Bizony jön a tél.
Kimentünk a leeresztett tóra csavarogni egyet, kihasználni amíg ilyen langyos idő van.
Még nem látszik a pára a szánk körül és az ujjaink sem gémberednek még a hidegtől, de egy meleg capuccino jól esett a tóparton amíg a kölykök nagy munkában voltak. Fel kellett tölteniük kövekkel az összes gödröt a tóban amiben megmaradt a víz, és sárcsizmát kreálni de iziben. A jól végzett munka után napoztak egy kicsit.
..
Aztán sürgősen meg kellett jelenni a várnál is, ellenőrizni hogy az összes fal megvan-e? Ők biztosan nem fáztak, csak én amikor a felhők eltakarták a napot.
El kell gondolkodnom fahéjas, gyümölcsös tea-recepteken, amik biztosan jól esnek majd ha tényleg hidegebb lesz. Mert v-betűket ír már az ég.
.
.

2009. november 12., csütörtök

Kicsi vagyok-nagy vagyok

.

.
Reggel óta kiterjedt és rendszeres kupi jelenlétét észlelve az ágyon, megkérdeztem Gergőctől egyenesen hogy nem raknád rendbe a takarókat?
Hát persze hogy nem és elszáguldott valóra váltani valami nagyon fontosat.

Gondoltam ideje manipulálni egy kicsit a fiamat.

A következő körben amikor előkerült, megkérdeztem:
- A nagyfiúk meg tudják csinálni szépen az ágyat? (állandóan számolja hogy hány éves, és hogy ő már milyen nagy)
- Nem. - jött a válasz.
Na elég hamar megkaptam a sakkot, de azért megpróbálkoztam még egyszer, hátha a másik oldalról sikerül: a kisfiúk rendbe szokták tenni az ágyukat?
-Hát persze. - totális sakk-matt. Mások ezt hogyan csinálják?

De azért vigasztal hogy a fiam nem teljesen naiv :D
.

2009. november 8., vasárnap

Halloweeni história

.

.
Annyira igyekeztem hogy időben csináljam a Halloweeni tököket, naná hogy a fáziskésések szabálya vonatkozik erre is, csepp manakonyhája epizód fűszerezéssel.
Két ízben is nekifutottam, de egyszer sem tudtam eltalálni a helyes időpontot, a körülöttem élők intenzív fejcsóválása közepette.
Az első próbálkozásom kb 2 héttel a nagy esemény előtt történt, be is szereztem egy bazi nagy 7 kilós tököt ebből a célból, meg egy kisebbet gyakorlás céljából.
Egy pókot és egy holdat farigcsáltunk a kisebbikre a szuper mintákból amiket kaptunk. Akkor én már éreztem hogy túllőttem a célon, micsoda kitolás hogy ilyen vastag a húsa ezeknek, a másik gigamentumnál már egyáltalán nem éreztem művészi ambíciókat....
.

.
Egy hét múlva szépen meg is sütöttem inkább, hogy ne kelljen megoldani a nagy feladatot. Persze miután megsült a cucc a sütőben, atyám felvilágosított hogy ez a tök igazából a takarmánytök rendbe tartozik, és anyakamonfogmaradnimertNEMFINOM!
Nos hát úgy is lett, bár egyet megkóstolt mindenki, én meg vigyorogtam mint a vadalma, képes voltam bepróbálkozni ezzel a gasztronómiai katasztrófával.
.

.
Mivel persze a kifaragott tök nem tartott ki halloweenig, hát muszáj volt venni megint tököt, hogy pótoljuk a hiányt. Rábíztam az Emberemre eme objektum beszerzését, és elégedetten nyugtáztam hogy nem maradt meg bennük a jóvátehetetlenül a takarmánytök kóstolás. Hajlandó volt hozzányúlni még egyszer, szóval ilyet kaptam. Aztán én is beszereztem a szokásos bolti ámokfutásomon rendes sütőtököt, hazaérve döbbentem rá, hogy már megint két tök van a konyhában.
.

.
A halloween időpontja vészesen közelgett.
Lelkem rajta nagyon igyekeztem, legalábbis gondolatban, de hát a az élet úgy hozta hogy csak egy héttel később, ma faragtuk ki azt a fránya tököt.
A sütőtök viszont finom volt.
Halloweenkor :D
.

Jedi Invázió

.
.
Hála a meki áldásos tevékenységének, a házunkat ellepték a jedik, mindenhol a fénykard suhogását lehet hallani amit a happy mealból szereztek a zsiványok.
.

.

2009. november 7., szombat

Gyártsunk lampiont

.
A héten kreatív foglalkozást tartottak délután az oviban, Gergőci beíratott minket iziben, úgy gondolta jót fog tenni nekünk ez a fejlesztés.

Teljesen igaza volt, csináltunk hát egy lampiont. Először mindenféle mintát ragasztottunk a karton külső felére, a kivágott nyílásba meg átlátszó zsírpapírt amire egy denevért ragasztottunk.
.

.
Felkapcsoztuk a sajtos dobozra, majd beleragasztottuk a mécses-gyertyát.
.

.
Még szerencse hogy Gergőc figyelt ránk hogy hogyan haladunk, és megcsinálta nekünk a nehezebb részeket. Kivágta a másik sajtos doboz tetejét, hogy meg tudjuk majd gyújtani belül a gyertyát. Volt olyan szülő aki simán rátette a merevítő tetejét, és ezután jött rá hogy nem fog menni a gyertyagyújtás. De ezek nem mi voltunk, mi csak lazán kisebbre vettük a nyílást, és ezért a felső merevítő sajtos doboz bele sem fért :)
.

.
Végül a fület is felkapcsoztuk a kartonra, amivel foghattuk a szerkezetünket.
Hazafelé nagyon menők voltunk este, ahogy világítottunk az utcán a denevéres lampionunkkal.
.

2009. november 4., szerda

Tata Ink a tetoválószalon

.
Régóta tartó fejtörést okoz Gergőci csekély érdeklődése a rajzolás iránt, már harmadik éve gyűri az ovit de rajzolt képet még nem kaptunk év végén a mappába. Jobbára csak néhány ragasztottat, és a nagy közös faliújságon is ritkán fordult elő a jelével ellátott alkotás. Voltak próbálkozásaim hogy közösen rajzolgassunk, de hamar mérges lett, mert nem úgy haladt a ceruza ahogy ő elgondolta. Próbálkoztunk nyáron az aszfalt krétával is, némi eredmény mutatkozott, valamivel tovább rajzolt mint a papíron.

Végre megvan a megoldás :D
Buzdítanám hozzám hasonló sorsú anyukákat, hagyják az 5 és fél éves! (ezt naponta elszámoljuk az ujjainkon, mert már elmúltunk 5 évesek és ez nagy előrelépés) csemetéiket tetoválni.

Első lépésként nézzük meg a MiamiInk vagy LAInk műsorokat, ahol szuper képeket kreálnak ügyes kezű tetováló emberkék.
Ezután vegyünk egy lemosható tetováló tollat a hobby-boltban, és adjuk a csemete kezébe.
Végül szabadítsuk fel mindkét kezünket és hagyjuk hogy szabadon kiélje a fantáziáját.
Itt épp egy süni, repülő, szellem, (főképp szellem tetováló művész névre tart igényt), és csiga található. Nagy lelkesedéssel színezte ki a körvonalakat, és még le is törölte zsepivel, ahogy a MiamiInk-ben látta.
.

.
Persze mi is rajzoljunk cserébe szivecskét a pocakjára, indás virágot, vagy épp egy vigyort a fenekére, ezt korábban is megtettem, igaz akkor még tollal :D
Ezután nemrégen ezt a gyönyörűséget rajzolta, nagyon büszkén mutogatom mindenkinek, itt ugyanis már van formája a háznak, ablakok, ajtó is megvan :)))))))
Végre kezd ügyesedni a kéz irányítása, amit elgondol, meg tudja valósítani.
.

.
Viszont felmerült bennem hogy ha felnőtt korára mégsem helikopter pilóta lesz, akkor így fog kinézni, mint vad motoros és tetoválóművész:
.

.
Ami végül is nem baj, csak azt csinálja amit szeretne :)
Na oké, szeretném ha így nézne majd ki, jóvan?
.

2009. november 2., hétfő

Fáziskésések hete

.
A hétvégi gesztenye gyűjtés után rájöttem hogy megadom magam a sorsomnak, és igenis bemutatom milyen profin tudom űzni a megkésett reakcióimat a külvilág eseményeire. Bármit is jelentsen ez a mondat.
.
.
Köszönöm a díjat Catnak, ezek szerint érett vagyok egy ilyen díjra.

Megjelölni nem tudok mást, de ami késik nem múlik, különbenis a fáziskésés szabályai szerint ez csak később következhet be nálam.
.
De jó, micsoda elodázást találtam én mostan ki :)
vagyis magyarázatot.
paravánt ami mögé bújni lehet. igen :)
.

2009. november 1., vasárnap

Gesztenye história

.
Ma kihasználtuk az utolsó napot az őszi szünetből, és elmentünk Gergőccel gesztenyére vadászni. Tudom hogy erőteljes fáziskésésben vagyok gesztenye-ügyileg, de ha időben mentünk volna, na az lenne a furcsa.
Végigrohantuk a gáton:
.











.
Majd bevágódva a műromokhoz azért
találtunk egy olyan fát végre, ahova előbb értünk oda mint a városrendészet, így az addig kemény melóval szerzett 10 db gesztenyénkből lett hirtelen egy fél zsáknyi.
.











.
Mivel ősz van, hirtelen arra eszméltünk hogy nagyon hideg lett, iparkodtunk hát gyorsan hazaérni, holmi meleg teáról ábrándozva.
Persze otthon főszerepbe kerültek a gesztenyék, és nekiálltunk valóra váltani az idei figura terveket.
A szokásos madár és zsiráf elkészítését megint kisajátítottam, közben Gergőc és a csajok nekiálltak a saját kis Gesztenye Gusztik elkészítéséhez. Gergőc nagyon nagyon tudta hogy mit akar, a csajok osztatlan vihogása kíséretében. Ugye egyértelmű melyik az ő bábuja?
.
.
Aztán jött a megalomán gondolatom, túl sok gesztenye figyel még a dobozban, így elgondoltam csinálok egy házat hogy ne kelljen kidobni. Na ez az amit mindenki kerüljön el, mert őrültség.
Az eredmény egy átszúrt kéz,
tömérdek eltört gyufaszál,
szétrepedt gesztenyék,
morgás az orr alatt,
sóvárgás a magányos bütykölés közben, hogy inkább beszálljunk a fürdőszobából kihallatszó viháncolásba.
Végül elkerülhetetlen a kényszerítő érzés hogy az elkészült darabokból az alábbi kompozíciót hozzuk össze:
.

.
Itt épp az látható hogy a gesztenye-fiú épp lelécel a lánytól egy zsiráfon, aki a a havi kosztpénzt miatt kétségbeesetten szalad ki a házból, aminek a tetején egy genyó madár érdeklődve végignézi ezt a drámát.
.