2009. november 14., szombat

Megmacskásodtunk

.
Már egy ideje van egy dorombolónk, Gergőci nagy örömére. Pár hétig nyaggatott hogy neki kellene egy macsek, de persze senki nem gyanakodott hogy esetleg én ezt valóra is váltom.
Valamelyik nap azonban egy cicó kiválasztott engem a kisboltnál, felmászott rám és el is dőlt a kérdés ezzel.
Régen volt már macskám, az Emberem is macska mentesnek ismert meg, így hát nem kicsit tartottam tőle hogy miként sül el a dolog. Szerencsére Gergőcnek elég nagy a marka ahhoz hogy az apja beleférjen :)
.


.
A cicc maradt, apu próbálkozásai ellenére, mert mindig nyitva hagyta a folyosó hátsó ajtaját, hátha jobban körülnéz és elfelejt visszajönni.
Időnként persze le kell állítani a gyermek-anyagot hogy hagyják élni szegényt, de ennek ellenére beilleszkedett hozzánk a kis zsivány. Belemászik és szívbaj nélkül kifosztja a kutyás edényt, cserébe a pulink benyomja a folyosó ajtót és felfalja amit a macska nem eszik meg, megszimatolja a kelesztőgépet ha beüzemelem valami süti-gyártására, Gergőccel tévézik, és ígéretes pózokat kezd pedzegetni a hülye alvások terén. Lesz ebből valami úgy látom.
.
.
A név viszont még mindig probléma. Javaslatom hogy legyen Cézár, csak egy darabig élt, felmerült még a Cirmi, Tigris, a legújabb amire felszisszentem, a Bandi volt.
Amikor a Tigris nevet próbálgattuk, akkor eltűnt. Nagyon fájt, nem is gondoltam hogy ennyire belopja magát közénk, és nem tudtam hogy mondjam meg Gergőcinek amikor megkérdezi hogy hol van a cicó? Amikor sor került a nagy beszélgetésre erről, nem is tudtam biztatni semmivel. Azt tudtam hogy soha többé nem engedem hogy legyen macskánk, nagyon rossz látni a szomorúságát.
.

.
Másnap reggel az ember nagy vigyorogva jött be reggel, és a kis nyavajás ott szökdécselt a nyomában, felugrott a csipás fejünkhöz és egyikünktől a másikunkig ment begyűjteni a simi adagot. Nem tudom merre járhatott 3 napig, mert nem volt éhes, pedig a kedvencét csináltam neki, kolbászos rántottát. Igen, igen, időnként főzök a macskára :)
Jó alany egyébként, amikor idekerült, szépen kitapasztaltam vele hogy mi az amit jobb ha elkerülünk. Megette pl a kolbászt a rántottából, de ha parizerrel csinálom, akkor nagy duzzogva eltűnik a rántotta, a parizer marad.
Senkinek nem ajánlom továbbá a fő gasztronómusunk javaslatára az olasz, soproni, gépsonka próbálkozást, de jöhet a kolbász és a különböző főtt húsok.
A tejet is tegyem ahova akarom, viszont megeszi a fokhagymás szalonnát....
Mondjuk van barátom akinek a macskája a gyümit is megeszi. Ezen még dolgoznunk kell :)
.

1 megjegyzés:

Cat írta...

Az első gondolatom az volt, hogy megdicsérem ezt a kis Mákostarhonyát, amit te cicónak hívsz, de gyorsan letettem róla :D
Még képes vagy így elnevezni, emlékszem még a Cérnahuszáros kommentemre :D

Tényleg aranyos cica. :)