2009. december 12., szombat

Mókás téli díszítés

.

.
Erzsi barátnőmtől kaptam egy klassz újságot, amiben ráakadtam egy jópofa téli dekorációra.
Nosza el is határoztam iziben hogy megvalósítjuk a gyerkőcökkel, első lépésként felkarikáztam egy narancsot hogy jól megszáradjon másnapra a radiátoron.
Később szereztem egy csomó ágat, más nem is kellett, mert minden volt otthon a nagy műhöz, ragasztó, olló, fehér és színes papírok, egy piros kartonlap, damil, metszőolló és egy kis fűrész.
.

.
Itt épp a fűrésszel van nagy munkában Gergőc, még szerencse hogy ezt nem az utcán hozta össze, eredetileg az elképzelése az volt hogy ő felmászik a fákra és legallyazza őket. Ezt szerencsésen megelőztem hála istennek. Metszőollóval összedaraboljuk az ágakat, az a legjobb ha előre összekötözzük damillal őket mert elég babra munka, ha készen van csak utána üljünk le közösen kreatívkodni.
.

.
Miután jól feldaraboltuk az ágakat, összekötöztük és felerősítettük egy kartonlapra, elkezdhetjük végre az izgalmas részét a bulinak. A hóember elkészítéséhez remekül fel lehet használni a pogácsa szaggatókat, szép köröket lehet rajzolni a segítségükkel. Amíg a gyerkőcök a hóember alkatrészeit ragasztgatják, csinálhatunk fehér hópihéket kis négyzetekből, amit kétszer összehajtunk az átló mellett és háromszöget kapunk. Már csak valami hasonló mintát kell bele vágnunk:
.

.
Egy damilt áthúzhatunk a narancson is, és rákötözhetjük az ágakra, néhány masnit is elhelyezhetünk. Ha készen vannak a hóemberek, és a csillagok amiknek a közepére tetszés szerint ragaszthatunk bármit, kicsi fadarabokat, gyöngyöt, vagy papírdarabkákat, az egészet felragasztgatjuk a fa-kerítésünkre.
Az aljára én éppen egy jobb sorsra érdemes mézeskalács sütikét damiloztam, eredetileg tobozon gondolkodtam, de nem sikerült szerezni.
Már csak a nagy vigyorgás marad hátra ha megtaláltuk a mű helyét:
.

.

2009. december 11., péntek

A kutyus

.

.
Nem tudom mi a története, honnan jött vagy hová tart.
Egy napon egyszer csak ott volt, a Cseke-tó azon részén ahol a lépcső is van. Mindig arról jön és leül a hídnál. Eleinte bármikor mentem arrafelé egy nap, mindig ott találtam. Később már el-eltűnt hosszabb időre, feltünedezik a boltok környékén ahol ennivalóhoz juthat. De mindig visszamegy erre a helyre, mintha várna valakit, gazdát sosem láttam körülötte. Jó pár tél elmúlt már hogy először megláttuk a kutyust, ilyenkor mindig aggódom hogy mi lesz vele.
Elveszett kutya vagy mégsem? Nem tudom.
Most sikerült egy képet is csinálnom, igazi egyéniség ahogy nézelődik.
.

.

2009. december 4., péntek

Les Rois Du Monde

.
Ezt én nagyon szeretem :D
.

.

2009. december 2., szerda

Mai napi mosoly

.

.
Közeledik a karácsony, dübörögnek az ajánlatok a hírlevelekben amikre feliratkoztam korábban. A sok tipikus között ma ezt a mosolycsalogató szösszenetet kaptam:

"A legtöbb apuka karácsonykor mindig kész arra, hogy a játékvonat, vitorlás hajó, repülőgép összeszerelés után belemerüljön a játékba. Egy bevásárlóközpontban a Mikulástól sokan kértek játék vonatot.

- Ha a vonatot kérsz - mondta a Mikulás - tudnod kell, hogy apukád is játszani akar majd vele. Nem baj?
- Általában a gyerekek rávágják, hogy "nem", de egyszer egy fiú nagyon elcsendesedett. A Mikulás megkérdezte, mi mást szeretne karácsonyra.
- A fiú erre azt felelte: - Egy másik vonatot. "
.