2013. május 26., vasárnap

Patarázunk

.
Évek óta lelkes Patara rajongók vagyunk, Geritől már mást sem lehetett hallani hetek óta mint hogy anya mikor lesz már?
Idén kiderült a legfőbb cél a kardozás volt, ezért várta annyira.
.
.
Sajnos idén nem jöttek el, de talán a víz -zene -virágon már ott lesznek.
Tavaly így folyt a nagy harc, el lehet képzelni a felnőttek miért húzódtak hátra :) Még jól ellátták volna  bajunkat.
.
.
Én lelkesen barangoltam a sok egyéb vitéz között.
.
.
.

.
Valamint nézegettem  a portékákat, ez különösen tetszett, mint valami mesevilág a mesevilágban :)
.
.
Geri végignézte az aktuális fegyver kínálatot, mindenhol csak ezeket tapogatta.
.
.
És persze el ne feledkezzünk  a pocakról,  a hamit mindenhol felmérte. Jó alaposan. Kedvence ez a nyuszifül savanyúság lett :) Azért remélem nem kell majd ilyesmit csinálnom :)
.
.
Legvégül sikerült beszerezni egy nyílfogót végre, meglehetős szürkületben, elég munka volt hazavonszolni. Évek óta szemezek vele, mostanra megbarátkoztam az árával is. A szomszédok hálásak lesznek, hogy immár nem hozzájuk lőjük át  a nyilainkat :)
.



2013. május 23., csütörtök

A mai napi tanításról

.

Szoktam olvasgatni egy oldalt ahol minden nap más történetet mondanak el.

Ma ezt találtam, elgondolkodtatott:

"Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végén levő kerítésbe.


Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.
Az elkövetkező napok során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe ütött szögek száma napról-napra csökkent. Felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.

Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába.
Ekkor megkereste az apját és elmondta neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie. Az apja azt válaszolta, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből...

A napok teltek, amikor a fiú közölte az apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben...
Az apa így szólt: Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg, hogy mennyi lyuk van ezen a kerítésen! Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt.

Amikor összeveszel valakivel, és egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.

Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod, de a seb örökre ott marad. Mindegy, hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.

A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.

A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek és bátorítanak. Mindig készek téged meghallgatni, mindannyiszor, ahányszor neked arra szükséged van. Támogatnak, kitárják előtted a szívüket.

Mutasd meg a barátaidnak, mennyire is szereted őket!

És végezetül: A barátság öröme azt jelenti, hogy valaki rád bízott egy titkot...

(Alessandro Manzoni)"